Ma, 2016. október 9.: áthozom a megemlékező oldalt a modernebb, emlek.in-memoriam.hu címre. Mert ma is, most is barátsággal gondolok rád.
Kattints IDE a régi oldalhoz…
Ma, 2007. február 13-án lennél 52 éves.
Szeretettel gondolunk Rád, ma is, még most is.
Hiányzol!
A sírod a Rákoskeresztúri temetőben
Hárman voltunk közeli jó barátok: Te, Mécs Pista és én. Már csak én élek… hogy emlékezzek Rátok. És emlékszem. Sok-sok szeretettel. És hiányérzettel… Emléked (emléketek) legyen áldott!
Mostanában olvastam Vonnegut egyik könyvében:
A leszerelt katona le akarta vinni az alagsorba a liftszekrényt, becsukta az ajtót, és elindította lefelé a szerkezetet, de a jegygyűrűje beleakadt azokba a díszítésekbe. Így hát ő maga felemelkedett a levegőbe, a fülke pedig leszállt, egyszerűen kiment alóla, és a liftszekrény teteje összelapította. Így megy ez.
Te egy páter noszterbe szálltál be és egy láda ölt meg benne. Hasonló? Hááát, Te jutottál eszembe róla!
Így megy ez!
2019 október… Egy videó egy páter-noszterről. Azonnal Te jutottál eszembe!
Ma 67 éve születtél.
Jó barát voltál. Most is szeretettel gondolok Rád.
Nyugodj békében!
Tamás
Ma van a születésnapod.
Barátsággal gondolok Rád.
T.
Pár nap múlva már 63 éves lennél… ám örökre 26 maradtál. Hirtelen ért a halál, egy dobozt vittél be egy páternoszter (körbe forgó lift) kabinjába és agyon nyomott. Ott, azonnal meghaltál. Mosoly volt az arcodon. Nem fájt neked, talán észre se vetted… Sári, az anyád, mindig ezt kérdezte tőlem, amíg élt: biztos nem szenvedett a fiam? Ott voltam, láttam a békés, nyugodt arcod. Nem szenvedtél.
Barátok voltunk. Milyen régen volt! Szégyenlem, hogy már csak ritkán gondolok rád. Ma is. Jó, hogy voltál… Kár, hogy már nem vagy. Baráti ölelés. Tamás