Amikor használom a tripodot fotózáshoz, mindig eszembe jutsz, hiszen te tervezted és varrtad nekem hozzá a nagyszerű táskát.
Pár napja is ez történt.
Köszönöm.
Szeretettel gondolok Rád!
Lelkületem csorbát szenvedett amikor hallottam a hírt távozásodról
és ha az égre nézve valami érdekes kékes árnyalatot fedezek fel,
tudni fogom egy pajkos angyal festette, aki csak te lehetsz.
“…és ha véget ér a tél, marad a fájdalom
emléked örökét veszni nem hagyom!”
Bő száz kép maradt… itt. Nekem ezrével van fotóm rólad… és végtelen (vagy kicsit több?) emlék-kocka bennem.
Jó, hogy voltál… örülök, hogy kapcsolódtunk. Köszönöm.
T.
Emlékül…..bocsánat a hasonlatért, de aki ismerte őt,megérti, egy öreg gőzmozdony képe villant fel nekem, kívülről öreg és megfáradt szegény de belül vidám tűz lobog, mely kortalan. Az ételei is ilyenek voltak, szinte a semmiből varázsolt néha elénk 4-5 féle ételt, ami mind mind maga volt az élet…mint a festményein a színek…mint minden amit két kezével készített.
Isten veled Kata!
Kedves Kata! Megrendülve látom,hogy eltávoztál az örök vadászmezőkre! Hozzád tartozóidnak, barátaidnak őszinte részvétem. Buddhistaként pedig a Nirvánát vagy boldog újjászületést kívánok neked. Éteri Pusza, örök simogatás! <3
Pusza Kata! Mond Édesanyának hogy puszilom. Sajna nem ismerted őt. De azt gondolom neki nagyobb türelme van mint nekem. Tudsz majd tőle is tanulni.
Bulizzatok együtt Édesanyával. Sok puszi nektek!
Egy éve talàlkoztunk, próbàltam segìteni ami tőlem tellett megtettem. Sajnos nem volt elég…
Már nem fáj semmi, màr nincs kìn… màr nem kell elviselned amiben éltél. Remélem ahol vagy,
minden olyan mint amire annyira vágytàl!! Isten Veled Kata!
Életemnek egy nagyon intenzív időszakában találkoztunk..Voltál szerelem, sóhaj, fejrázás nekem..Lágy érintés, forgószél és könnyed fuvallat..Kezed kezemben,láb lábon, tekintet tekintetben…A festőnő szerelmei között. Talány, titok és izgalmas rejtély voltál nekem…
Valószínű , hogy jobb a hely ahová mentél..Várj ránk megyünk mi is, csak az időpont még kérdéses..
A.
“Ki kellene, hogy szabadítsak
valamit valami alól,
Keresztbe vetve csapkod szárnyam,
körmöm-lábam, tollam-karom.
Nem jutok el a szentségházig,
örökre hó alatt marad
az a bizonyos tabernákulum,
ami miatt, ami miatt.”
/Pilinszky/
ÉN
“Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
Az utolsó két évedben hetente beszéltünk telefonon. Hosszan, játszadozósan, néha kétskorpió harcosan.
Százféle szerepben, sírós-nevetősen. Pesten találkoztunk, toltad a kiskocsit, parkban, kávézóban beszélgettünk,
aztán tatai vonathoz csoszogtunk. Óra húszra.
*
Ott nincs idő. Mifajtánk semmiképp. Ami pénz. Ami úgy hiányzott Neked, szegény Pór.
*
Történeteid, történeted és a lila zsákocskát megőrzöm. Dohányos szütyő. Kezed munkája. A Főnix-festményünk is itt marad a nappaliban.
*
Pénteken tudtam meg. Inkább megnyugtatott, mint megrendített. Foglald a Helyet.
*
A tengernél találkozunk! Istenger vagy következő élet, tökmindegy.
*
Te vagy a Szem. Gyászol és köszönt az Agy.
Látod?
Látlak.
*
Várlak.
*
Te neveztél el
Gabunak
*
Most már az összes szín Te vagy.
Barátom maradsz.
Az egyik legjobb.
*
Mutasd meg Főnix!!!
Amikor használom a tripodot fotózáshoz, mindig eszembe jutsz, hiszen te tervezted és varrtad nekem hozzá a nagyszerű táskát.
Pár napja is ez történt.
Köszönöm.
Szeretettel gondolok Rád!
Tamás
Szülinap.
Gondolok Rád szeretettel.
T.
1987…, a további életemben meghatározó volt lenyűgöző, szabad szelleme, és egyedülálló anyaként megélt lelki béklyói, vívódásai. Fetés Gábor
Találkoztam K. Ildikóval. Beszélgettünk kicsit Rólad.
Szeretettel…
Már két éve, Kata!
Szeretettel gondolok Rád…
T.
Születésnap. Még jobban gondolok Rád. Mikor főzök, akkor is eszembe szoktál jutni.
Szeretettel… Tamás
Sokszor eszembe jutsz.
Örülök hogy ismertelek.
Köszönöm
Sok pusza neked.
Kedves Kata!
Lelkületem csorbát szenvedett amikor hallottam a hírt távozásodról
és ha az égre nézve valami érdekes kékes árnyalatot fedezek fel,
tudni fogom egy pajkos angyal festette, aki csak te lehetsz.
“…és ha véget ér a tél, marad a fájdalom
emléked örökét veszni nem hagyom!”
Hálával, Hortobágyi Zsolt
Dear Kata, send you all my love to you & sleep in peace.Filip
Nagyszerű képek Tamás…hála érte.
Bő száz kép maradt… itt. Nekem ezrével van fotóm rólad… és végtelen (vagy kicsit több?) emlék-kocka bennem.
Jó, hogy voltál… örülök, hogy kapcsolódtunk. Köszönöm.
T.
Emlékül…..bocsánat a hasonlatért, de aki ismerte őt,megérti, egy öreg gőzmozdony képe villant fel nekem, kívülről öreg és megfáradt szegény de belül vidám tűz lobog, mely kortalan. Az ételei is ilyenek voltak, szinte a semmiből varázsolt néha elénk 4-5 féle ételt, ami mind mind maga volt az élet…mint a festményein a színek…mint minden amit két kezével készített.
Isten veled Kata!
Kedves Kata! Megrendülve látom,hogy eltávoztál az örök vadászmezőkre! Hozzád tartozóidnak, barátaidnak őszinte részvétem. Buddhistaként pedig a Nirvánát vagy boldog újjászületést kívánok neked. Éteri Pusza, örök simogatás! <3
Pusza Kata! Mond Édesanyának hogy puszilom. Sajna nem ismerted őt. De azt gondolom neki nagyobb türelme van mint nekem. Tudsz majd tőle is tanulni.
Bulizzatok együtt Édesanyával. Sok puszi nektek!
“Mindig elcsodálkozom, hogy ugyanabból az anyagból vagyunk, mint az álmaink.” (j. l. Borges)
Bocs Kata! Légy boldogabb!
Egy éve talàlkoztunk, próbàltam segìteni ami tőlem tellett megtettem. Sajnos nem volt elég…
Már nem fáj semmi, màr nincs kìn… màr nem kell elviselned amiben éltél. Remélem ahol vagy,
minden olyan mint amire annyira vágytàl!! Isten Veled Kata!
Drága Kata !
Életemnek egy nagyon intenzív időszakában találkoztunk..Voltál szerelem, sóhaj, fejrázás nekem..Lágy érintés, forgószél és könnyed fuvallat..Kezed kezemben,láb lábon, tekintet tekintetben…A festőnő szerelmei között. Talány, titok és izgalmas rejtély voltál nekem…
Valószínű , hogy jobb a hely ahová mentél..Várj ránk megyünk mi is, csak az időpont még kérdéses..
A.
Saját halálát add meg, Istenem,
mindenkinek, azt mi létében érik,
amelyben vágy volt, ínség s értelem.
(R. M. Rilke)
Úgy érezlek és gondolok rád Kata, hogy egy másik világban vagy, ahol már szabadon teszed, amit tenni szeretnél…
Türelemmel viselted, terheid, fájdalmaid. Nem fogyott mosoly arcodról sosem!
Megfáradtál , tested lelked pihenni tért! Emléked megörzöm, Isten Veled Kata!
Utolsó ülés szabadfigyelemmel.
TE
“Ki kellene, hogy szabadítsak
valamit valami alól,
Keresztbe vetve csapkod szárnyam,
körmöm-lábam, tollam-karom.
Nem jutok el a szentségházig,
örökre hó alatt marad
az a bizonyos tabernákulum,
ami miatt, ami miatt.”
/Pilinszky/
ÉN
“Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
/Pilinszky/
Drága Kata,
Az utolsó két évedben hetente beszéltünk telefonon. Hosszan, játszadozósan, néha kétskorpió harcosan.
Százféle szerepben, sírós-nevetősen. Pesten találkoztunk, toltad a kiskocsit, parkban, kávézóban beszélgettünk,
aztán tatai vonathoz csoszogtunk. Óra húszra.
*
Ott nincs idő. Mifajtánk semmiképp. Ami pénz. Ami úgy hiányzott Neked, szegény Pór.
*
Történeteid, történeted és a lila zsákocskát megőrzöm. Dohányos szütyő. Kezed munkája. A Főnix-festményünk is itt marad a nappaliban.
*
Pénteken tudtam meg. Inkább megnyugtatott, mint megrendített. Foglald a Helyet.
*
A tengernél találkozunk! Istenger vagy következő élet, tökmindegy.
*
Te vagy a Szem. Gyászol és köszönt az Agy.
Látod?
Látlak.
*
Várlak.
*
Te neveztél el
Gabunak
*
Most már az összes szín Te vagy.
Barátom maradsz.
Az egyik legjobb.
*
Mutasd meg Főnix!!!